Ma, amikor egyre több ember zsúfolódik össze egyre kisebb helyen, például egy nagyvárosban a tömegközlekedési eszközökön, megfigyelhetjük, hogy mindenki milyen kínosan ügyel arra, nehogy hozzáérjen a másikhoz. Él bennünk ugyanis egy ösztön, egy önvédelmi mechanizmus, amelyen keresztül kimondatlanul is tudjuk, hogy az érintés mennyire szent dolog.
Amikor szétnézünk magunk körül, azt látjuk, hogy mindenki fáradt, ingerült, rohan a dolga után, lógatja az orrát. Még rájuk nézni sem kellemes, nemhogy megérinteni őket. A szemkontaktussal is ugyanez a helyzet. Manapság nagyon ritkán nézünk a másik ember szemébe, de ha mégis megtörténik, azonnal elkapjuk a tekintetünket. Védekezünk, nehogy a lelkünkbe lássanak, hiszen a szem a lélek tükre.
Nagyon sok olyan ember él körülöttünk, aki a napi rutint, megszokott, automatikus tevékenységeit végezve, egész nap nem ér hozzá senkihez. Elmegy a munkahelyére, leül a számítógép elé, lehúzza a belépőkártyáját, felszáll a metróra, fizet a boltban, és úgy telik el nap – hét – hónap, hogy senkit sem érintett meg. Vannak családok, ahol a szülők úgy élnek egymás mellett, hogy évek óta meg sem érintették egymást vagy a gyerekeiket. Végül vannak azok, akiket utoljára szeretettel talán az édesanyjuk érintett meg évtizedekkel ezelőtt.
Az igazi, őszinte, szerető érintés ma nagyon hiányzik a világunkból.
Hová lesz az élet közeli élmény?
Emlékszel még az első érintésre, amikor gyermekkori szerelmednek megérintetted a kezét? A lélegzeted is elállt, belehaltál és újjá is születtél abban a remegő pillanatban. Akkor ott voltál, jelen voltál, összeszorult torokkal, elkalandozó gondolatok nélkül, csak a pillanat létezett és a világ megfordult körülötted. Ha igazi nagy pillanat volt, emlékezned kell rá. Ha nyugalmat teremtesz magad körül, most is fel tudod idézni azt a pillanatot.
Azóta hányszor élted át ezt a csodát?
Az érintés minden élő minőségnél jelen van, szerepe már a legegyszerűbb létformáknál is megfigyelhető, ahol is az érintés információszerzési céllal történik. Majd továbbhaladva az állatvilágban láthatjuk, hogy a kommunikációs szerepköre mellett az érintés az anyaöl melegségét, biztonságát jelzi a védtelen kis élőlény felé: azt, hogy nincs egyedül, hogy gondolnak rá, hogy tartozik valahová, hogy szeretik. Az embernél mindez (információszerzés, kommunikáció, biztonság, szeretet) együtt van jelen.
A szerető érintés fontossága
A szerető érintés fontosságával kapcsolatban II. Frigyes császár XIII. századi, hírhedt kísérlete figyelemre méltó, amelyet Szicíliában végeztek el. A császár azt szerette volna megtudni, hogy az emberek rendelkeznek-e velük született nyelvtudással. Ezért elrendelte, hogy a kísérletben szereplő árva gyerekeket kifogástalanul lássák el, de ne beszéljenek hozzájuk. Emellett a szerető érintést is megtiltotta, vagyis sem simogatni, sem megölelni nem volt szabad a gyerekeket. Egy Salimbene nevű pármai szerzetes figyelte meg a kísérletet, és beszámolójából az derült ki, hogy minden kisgyermek meghalt. Tehát a puszta táplálékfelvétel és a megfelelő fizikai körülmények önmagukban nem elegendőek az életben maradáshoz.
Érintés - gyógyítás
Amikor a gyógyító ember segíteni próbál, akkor azt mondjuk, hogy kezel. Ha mi keressük fel, azt mondjuk: kezelésre megyünk. A gyógyítás, kezelés, érintés nagyon egymásba fonódó, egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Ha gyermekünknek fáj valamije, rátesszük a kezünket, betakarjuk, óvjuk, simogatjuk. Tudjuk, hogy gyógyítani másképpen is lehet, de elmondhatjuk, hogy a szerető érintés a legegyszerűbb, legközvetlenebb, leghatékonyabb gyógyító eljárás. Az érintéssel áldást adunk és kapunk. Ha egy izgága gyermek fejére rátesszük a kezünket, megnyugszik, elcsendesül. A szenvedőt is érintésünkkel vigasztaljuk.
A boldogság megosztás
Van egy történet - Út a vadonba (Into the Wild) – színes, feliratos, amerikai filmdráma, 2007 - amelyben egy, a mai civilizációnktól megcsömörlött friss diplomás és ígéretes jövő előtt álló fiatalember megszakít minden kapcsolatot barátaival, családjával, hogy a civilizációtól távol, egy vadonban keressen menedéket. Olyan területet keres, ami viszonylag még mentes az emberi beavatkozásoktól. Elmegy Alaszkába, ahol teljesen egyedül, minden technikai segítség nélkül próbál meg életben maradni. Saját lehetőségeit, korlátait, önmagát, életének célját keresve. Naplójának végén van egy igazán megható gondolat: „Az igazi boldogság az, amit megoszthatunk másokkal.” A szeretettel is hasonló a helyzet. Az igaz szeretet valaki vagy valami felé irányul, és ki is fejeződik. Hiszen a szeretet azáltal nyeri el értelmét, ha nemcsak átéljük, hanem meg is osztjuk másokkal, tehát ha át tudjuk adni. Szeretetünk kifejezésének egyik legközvetlenebb módja pedig az érintés.
Egy asztrológiai gondolat az érintésről
Aki nem tölti fel lelkét a természet, a létezés ajándékaival, nem fog tudni miből meríteni. Ezért ne várjunk tovább, menjük ki a természetbe, élvezzük a napfényt, a friss levegőt, a madarak énekét, gyönyörködjünk a világban és érintsünk meg minél több növényt és fát magunk körül, töltekezzünk, hogy legyen miből adni, ha megsimogatjuk azt, akit szeretünk! (
Fazekas Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése