Következő soraimnak ezt a címet adnám: Napi négy ölelés még csak a túléléshez elég! Az érintés, mely rendkívüli gyógyító erővel bír, szükséglete magzati korunktól kezdve végig kísér minket egész életünkön át. A simogatás, a ringatás, a pelenkázás, a fürdetés, a szoptatás mind lehetővé teszik a folyamatos testi kontaktust. Felnőtt korban a kézfogás, a másik megérintése, megölelése, a puszik, az összebújás, a csókolózás, a szeretkezés életünk nélkülözhetetlen részei. A végső állomásnál, a halál időpontjában is ott a helye az érintésnek: fogjuk a haldokló kezét, amíg csak érez. Már az érintés puszta látványa is jó hatással van az érzelmeinkre. Bizonyított, hogy a sokat simogatott, ölelgetett betegek hamarabb gyógyulnak fel, a fájdalmak csökkenek, a depresszió mérséklődik, a cukorbetegeknél csökken a glükóz szint. Virginia Satir pszichológus szerint napi 4 ölelés kell a túléléshez, 8 ölelés a szinten tartáshoz és 12 ölelés a gyarapodáshoz. Érdemes tehát elgondolkodnunk azon, mi hány ölelést adunk és hány ölelést kapunk naponta? Az ölelés szempontjából éppen csak túléljük az életünket? Vagy gyarapodunk is általa? Családtagjainkat ellátjuk-e elegendő testi érintéssel, hogy az egészségüket is megtámogassuk?
Sosincs túl késő ahhoz, hogy valaki javítson az egészségén és az életminőségén. Idősebb korban a rendszeres masszázs az aktivitás és az életerő fokozása révén segíthet megvalósítani ezt a célt, s nem csak frissességet ad, de a megerőltetés és a sérülések kockázatát is minimalizálja. Segíti a betegek és gyengélkedők felépülését, oldja a feszültséget. Enyhíti az öregedéssel együtt járó magányérzetet, az esetleges depressziót, az idősebbek -főleg az egyedül élők- sokat szenvednek a simogató kéz hiányától...
Végezetül egy érdekesség: emlékszel még, amikor iskolába kerültél, milyen sokat hintáztál a székeden??? Ez azért volt, mert a gyermekek még kommunikálnak a testükkel, és érzékelik, hogy az ülés nem jó nekik… A szék előre-hátra döntésével öntudatlanul akarják a természetes, porckorongbarát helyzetbe hozni a derekukat… :))) De jön a felnőtt, aki rájuk parancsol, hagyják abba… :(( És így egy idő után leszoknak a helyes medencepozíció felvételéről… :((((
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése